2006.08.12. 18:53

Beszmolo
tdik alkalommal ‘tàmadt fel az j’ a budapesti Petfi Csarnok falai kztt. Akàrcsak az elz fesztivàlokat, az ideit is nagy vàrakozàs elzte meg. A plakàtra nyomtatott ‘meglepets’ szò igen jellegzetes bettpusa miatt a gothicàs weboldalon màr hetekkel a fesztivàl eltt elindult a talàlgatàs: sznpadra àll-e mg Matlàri Miklòs s Bob Macura valaha egytt vagy sem, ez itt a krds, et cetera. A Nevergreen feloszlàsàval egybirànt Magyarorszàg legrangosabb gothic fesztivàlja, amely mèltàn tekinthet a nmetfldi hres-neves Gothic Treffen magyar ‘kistestvrnek’, elvesztette egyik tartòoszlopàt, pontosabban fogalmazva magyar fbanda nlkl maradt. Ezt a hiànyt sajnos a bùcsùkoncertjt tartò, fmsoridben (amelyet pàr les nyelv, jobb gothicàs napokat meglt hajdani rajongò kt koncert kztti srzs kzben talàlòan ‘nevergreen-id' -nek titulàlt) jàtszò rnyak zenekar egyàltalàn nem tudta pòtolni. A kt NGreen utòdzenekar, az Amok s a Green Division sem jàtszhatott elg ideig ahhoz, hogy valòban felmutathassàk azt, ami mindkt zenekart azzà teszi, ami; egyniv, rdekess. Legfeljebb csak affle ‘zeltt’ nyùjthattak…
Az Amok -ot els zben làttam sznpadon. Annyi a nagyon rvid jàtkid alatt is kiderlt, hogy Matlàri stèt, paganisztikus szvegeit Szloboda Tibor energikusan s egynien tolmàcsolja. Ispàn Andràs s Ruszity Vladimir gyilkos riffjeit s Szloboda szuggesztv, mesterien kitartott screamekkel tarktott nekt mg szvesen elhallgattam volna egy ideig. Tèny, hogy lben szàmomra az Amok dalai sokkal tsebbek, a lemezrl jòval kevesebb energia jtt le. A soron kvetkez Green Division aztàn egyre tbb rajongòt (rgit s ùjat) vonzott a Kàrhozat Termbe. (A Nagysznpad nagyon talàlò s szellemes elnevezse). Macura nagyszer ‘Sir a csend’ àtirata (a szintihangokat gitàrok helyettestettk) eddig nem szerepelt a Division setlistjn, remljk, tovàbbra is jàtsszàk majd!
Az utòdbandàk rvidke bemutatkozàsa utàn elkvetkezett az est egyik fnypontja : A Nevergreen ùjra egytt az Amok cm dal erejig! s ln. Hamarosan az Amok illetve a Green Division tagjai a kt “reggel” az len alaposan lenygztk a szp szàmban sszegylt jelenlevket. Persze volt, aki kivetnivalòt talàlt eme rpke ideig tartò ‘sszeszaladàsban’, de egy valamirevalò NG rajongò abszolùt megtalàlhatta ebben a kzs szàmban azt az ert, amelynek segtsgvel Magyarorszàg egykori legnvsabb zenekara hosszù veken àt egyszeren letarolta a fesztivàl meznyt. Mindenesetre Szloboda s Macura teljesen klnbz hangsznnek keveredse, illetve a sok feszltsg, stressz àltal felszabadult hihetelen energiatbblet egy nagyon ts Amok verziòt eredmnyezett. A kznsg teli torokbòl vlttte a “barbàros” refrnt s a dal vgn szomorù volt làtni, ahogyan kirl a sznpad. Egy legendàval kevesebb s egy pazar lmnnyel tbb.
Aztàn iràny a bàrpult, a hresen ‘laza’ magyar fesztivàlsrrel teli manyag srspoharak mennyorszàga, ahonnan az ùt nem Ròmàba, hanem a “Pokol Bugyràba”, azaz a kissznpadhoz vezetett. A hangostàs lehetett volna jobb is… A kissznpadon szerepl bandàk is lehettek volna jobbak. Tùl sok zenekar volt bezsùfolva ide, àm elg sokan vàlasztottàk az ebben az idben a nagysznpadon rossz HIM s Paradise Lost feldolgozàsokat s harmatgyenge dark rockot dnglni pròbàlò rnyak helyett az abszolùt “non-keresztny”, de legalàbb tks Bornholmot . Bajban van az ember, ha nagy rajongòi àhtattal krllelt, egybirànt pocsk produkciòt kell mltatnia! Na igen. Azok a frànya zlsek s ama bizonyos csattanòs pofonok.
A legnvòsabb magyar produkciòt a Christian Epidemic nyùjtotta. A làbatlani formàciò eredmnyesen bizonytja, hogy a death metal mgsem kvlt “rks rtegzenv”, zeneileg nagyon “ott vannak”, fggetlenedtek a stlus “rekedt hrgs plusz extrèmzùzda” sablonjaitòl, tkletes az sszhangzàs s dobos legyen a talpàn, aki gy tud prgetni! Sznpadi imàzsuk ugyan hagy nmi kivetnivalòt maga utàn, de hol van az elrva, hogy a frfiszpsgnek kze van a jò zenhez? Sehol. A De Facto viszont igencsak gyenge produkciòt nyùjtott. Igazsàg szerint a SZIN-en màr egyszer halvàny, kdbe vesz muzsikàjukbòl kifolylag a felejthet lmnyek kz soroltam ket, azonban jòindulatù szemly lvn ez alkalommal mgis felcsillant bennem a remny, hogy “hàtha mgis”….Hiàba.
A Wall of Sleep azonban telibe talàlt! Azonnal ksztetst reztem arra, hogy beszerezzem a cdjket. Mfajilag talàn valahova a Sabbath s a Mission kz sorolnàm ket, mindenesetre mfaj ide vagy oda: repltek a hajzuhatagok! Az est egyik legdgsebb “bòlogatàsàt” tapasztalhattuk a kznsg soraiban s az est legdgsebb gitàrosàt (ha-ha) làthattuk a sznpadon. A Wall of Sleep ùgy jàtszott feldolgozàsokat, hogy kpes volt mind hangulatilag, mind zeneileg hozzàadnia egyfajta egyni vonalat az ismert riffekhez; nagyszer sajàt dalokkal rendelkezik s mindemellett bebizonyosodott, hogy ideàlis koncertzenekarral van dolgunk, akikre rdemes lesz odafigyelni az elkvetkezend rockfesztivàlokon.
Nmetfldrl kt zenekar rkezett idn a Gothicàra. A nagysznpadon a kt teljesen klnbz s alkatù, frfiszemmel nzve a maga mòdjàn bizonyàra igen csinos nekesnvel rendelkez Coronatus mutatkozott be elsknt. A kznsg nagy rsze mindennem mozgolòdàs nlkl hallgatta az “à la Tarja Turunen” ktszòlamos szopràn hangokat s meglehetsen unatkozott. Az effle “làgy futamokkal s naaagyon kòrusos” hangokkal teletzdelt divatgothic zennek az a hàtultje, hogy elhallgatni mg elhallgatjuk, de mg bulizni sem lehet rà. Akkor màr inkàbb jjjn Manson vagy a “hàttèrzene ereiket ppen felvàgòk szàmàra” alcmmel is illethet Death in June , vagy a vrfagyasztò, Bauhaus utànrzssel szdit, temethangulatot àrasztò Autumn Twilight.
A nyregyhàzi Autumn Twilight gitàrosa s frontembere, Kiss Pter elmondta, hogy ez nem divatzene, ebbl meglni nem lehet, a zenekar szàmos problèmàval kzd; n viszont bizton àllithatom, hogy ket hallgatva az volt az rzsem, hogy me, az sgothic letrzs reneszànsza; me az egykoron a New York-i Soho kis klubjaiban fekete ruhàban vonaglò, furcsa, zavaros pillantàsù, eklektikusan gondolkodò lànyoknak s fiùknak szòlò zene huszonegyedik szàzadi megfelelje. Kiss szke hajjal keretezett angyalarcàval, magas, feketeruhàs, szellemlnyszer alakjàval kimerlten s szomorùan hajolt a mikrofon fl , a billentys làny fàradt s flelemmel teli vokàljai pedig mintha az emberi llek bels, rejtett, rettegssel teli tartomànyàbòl szòltak volna; olyan rzst keltve, mintha Martin Scorsese “Lidrces òràk” c. 1984-es stt mozijànak kockàit festenk alà. Ezen a koncerten reztem leginkàbb ùgy magam, hogy egy gòtikus fesztivàlon vagyok, nem valami divatos alternatv megmozdulàson.
A màsik nmet zenekar a fesztivàl abszolùt aranyèrmeseknt elknyvelt Haggard volt. A weblapon toronymagasan a legjobbnak kikiàltott mesteri koncert lenygz hatàssal volt mindenkire. Epikus, medieval folk metalròl lvn szò (amely igencsak tàvol esik a nekem tetsz stlusok tartomànyàtòl), rthet, hogy nmi ktkedssel ltem le a Nagysznpad kzelben, kezemben a srspoharammal. Meglep mòdon hihetetlen lmnyben volt rszem. Apocalypticàk zseniàlisan hasznàljàk a klasszikus hangszereket kemny zùzàssal krtve, de amit a Haggard produkàlt csellòval, oboàval, fuvolàval, sppal, dobbal, nàdihegedvel s metallal, az egy szaki legenda volt; egyfajta rege, zenben elmeslve. A hosszù srny vikingek ùgy tptk a hangszereiket, mintha az letk mùlna rajta, mgsem vadultàk tùl a dolgot. Az nekesn (Veronika) hangja pedig egyszeren utànozhatatlan volt. Szopràn hangot a gothic zenben hall az ember ppen eleget, de egyni szopràn hangot servel s dinamikàval vegytve màr sokkal ritkàbban. Pazar volt a sznpadi fnykavalkàd is.
Finn “rokonaik”, a backstage-en nagy hercehurcàval krbevett Moonsorrow tagjai azonban szàmomra csalòdàst okoztak. Igaz, hogy màr òràkkal a fellpsk idpontja eltt dugig volt az elcsarnok finn zàszlòval fnykpezked rajongòkkal (nkntelenl is az eszembe villant a WAN2 magazin talàlò jellemzse, amely szerint Finnorszàg sszlakossàgànak a fele a Nokia alkalmazottja, a màsik fele pedig metalzenekarban jàtszik). Egy szò mint szàz: n nem lettem Moonsorrow rajongò attòl, hogy nhàny hosszùhajù felvonult a sznpadra s lenyomott pàr szokvànyos “gòtikusmetalt finn mòdra”. Vagy lehetsges, hogy a hiba bennem van? Mert folyton folyvàst az ùjat keresem ergo a “jòl bejàratott “muzsika màr nem tud lektni? Lehetsges. Nem àlltom, hogy a Moonsorrow nem jò banda, a technikàjukban nincs semmi kivetnivalò, a zùzàsuk lvezhet, csak az eredetisget hiànyoltam bellk.
Ami pedig a fesztivàlozòk ltzkdsi stlusait illeti: egy teljes amerikai gòtikus divatmagazint lehetett volna szerkeszteni a helysznen: a “vampire” – n (a vàmprfilmek, elssorban a “Blade” àltal inspiràlt ltzkdsi stlus), illetve annak romantikus variàciòin àt (lsd Tom Cruise-t az” Interjù a vàmpirral” c. filmben) az ùn. “AmericanGothic”-ig (fekete lakkcsizmàk, lakk kezeslàbasok, tupirozott frizura, szadomazo stlusù ruhàzat) mindenfle fekete ruhàs vàltozat “kpviseltette” magàt. Emlkszem, 1997-ben mg furcsànak szàmitottam a hosszù fekete szoknyàmban s a Martens bakancsomban, sszesùgtak a hàtam mgtt mg a budapesti metròn is, nemcsak szegny kis hazànk jvidk nevezet vàrosànak klvàrosi utcàin. Ma pedig minden harmadik 15 s 20 v kztti làny gy nz ki. Mondhatni, vàltoznak az idk. A jò pnzrt àrult CD-k, keresztek, medàlok, karlàncok s mg ki tudja mennyi “stt leànyokat” kesit csecsebecst àrulò standok egyikn mindssze 400 forintrt felfedeztem egy sàrkàny alakù, csùcsos pentagrammal kestett fekete gyertyàval egytt àrult gyertyatartòt.
Tny, hogy ezt a vilàgot a Pènz s az Eladhatò Dolgok forgatjàk immàr krbe, mgis elgondolkodtatò, hogy tizenves gyerekek Anton la Vey knyveit bùjjàk, ilyen gyertyatartòkat vesznek s a meggyilkolt Elisabeth Short kpeit nzegetik az Interneten. Termszetesen a “divatmàgia” elterjedsrt nem ezek az àrusok a felelsek. Ez a szubkultùra rsze vagy esetleges rsze. Mint a Blair Witch filmek vagy a szilvalila hajfestk.
sszefoglalva a tizenkt òràs rendezvny alatt tapasztalt hangulatot, a Gothica stàbjàt mindenkppen dicsret illeti: hiszen ez a fesztivàl az egyetlen olyan jelleg rendezvny ma Magyarorszàgon, amely az ‘jszaka’ vekig klncnek tartott gyermekeit kiemelte a magànyos srzsek, kis llekszàmù gothic partyk s a temetkertek elszigeteltsgbl.
|