Reménytelen, az életed mit élsz, Te mégis mindig reménykedve élsz, Vársz és örökké csak attól félsz, Mi lesz, ha holnaptól egyedül élsz? Mi lesz, ha többé senkit nem érdekelsz? Mi lesz, ha eltűnik minden, mit elképzelsz? Mi lesz, ha emléked feledésbe vész el? Mi lesz, ha szeretteid elhagynak egy éjjel? Nem tudod mit akarsz, nem tudod mit vársz el, Hisz a szakadék szélén állva, már semmi nem érdekel...
|