| Minden 2003 nyarán kezdődött. Apa halála napján elvesztettem a régi életemet, és lelkem egy részét. Jó ideig árnyékként tengődtem a hétköznapokban, nem találtam önmagam, és rettentően egyedül voltam. Aztán pár hónap alatt találtam egy kompromisszumos megoldást az élettel és a halállal, a saját lelkemért.
Kezdődött a gimi. Azt hittem, hogy minden tökéletes lesz. Ismét találok egy társaságot magamnak. Tulajdonképpen találtam is. De pont ez volt a vesztem. Másfél éven keresztül volt a legjobb barátnőm az az ember, aki pokollá tette az életemet. Ez a barátság elszigetelt a régi ismeretségeimtől, elszívta az energiámat, és ismét a depresszió szélére sodort az állandó elnyomásérzet, ami alól nem éreztem kiutat. Nagyjából 2006. februárjában kezdtem rájönni, hogy ez a világ, amiben éltem csak egy hatalmas hazugság. Hazugság minden szó, ami R-től elhangzott. Tehát csak kitalált mindent… Mai napig nem értem, hogyan lehettem ennyire naiv, hogy nem láttam át ezeken az apró bakikon, amik az ő valóságán estek.
Nos, mikor végre fellázadtam és szembesítettem, ezt a lelkileg nyomorék embert a valósággal, ismét egyedül maradtam. Igaz, jobb volt, hogy már tudtam mi igaz és mi nem, de elvesztettem minden szociális kapcsolatomat a világgal…
Ekkor próbálkoztam először kioltani saját életemet. A régi barátaimra már nem számíthattam, anyám előtt bezárkóztam és már magammal sem voltam tisztában. Egyik este egy kés társaságában, a könnyeimtől fuldokolva zárkóztam be a szobámba. Elkezdtem, de mint ahogy ez lenni szokott, a kés nem volt elég éles… Így csak cafatokra marcangoltam vele az alkarom 1 részét. De mindez nem volt elég ahhoz, hogy megöljem magam… Szerencsére vagy szerencsétlenségemre…. Ezt nemtudom… Vagyis nem tudtam… Most már csak egy csúnyán gyógyult sebhely mutat mindezekre, és lehet hogy csak az emberek vakok, de eddig még senki sem tudja, hogy mit követtem el azon az esős márciusi napon…
Ma már tudom, hogy majdnem életem leghatalmasabb hibáját tettem meg. Az öngyilkosság egy nagyon önző, gyáva cselekedet és nem old meg semmit. Pár héttel az eset után megismertem egy olyan lányt, aki kihúzott a depresszióból, és egy őszinte barátsággal ajándékozott meg. Mindezek után minden ismét a helyére ugrott. 3 hete van barátom, aki vigyáz, arra, nehogy még egyszer meg akarjam szabadítani magamtól a világot. Ismét tudom élvezni a napsütést…
Köszönöm, hogy elmondhattam mindezeket. Minden gödörből van kiút, ahogy ezt az én történetem is mutatja. Kérlek senki ne tegyen olyat, amivel nemcsak magának, hanem a környezetének maradandó lelki sérülést okozhat… |
AJÁNLOM AZ OLDALT
