A nevem Ginevier.Ma vagyok 15 éves. Az életem nem éppen fényes ezért szántam el magam erre a szörnyü tetre. 2éve egy nappal ezelött a szüleimtől egy igen jó dolgot kértem a szülinapomra amit csak külföldön lehet magkapni. Bele egyeztek hogy oké elmennek ausztriába és megveszik nekem. Anya nem tudott vezetni de elkísérte apát. Az odaút minden oké volt de a vissza uton már nem. egy részeg ember miatt elkepta a kormányt apám és neki egy kamionnak és ugy le a hegyoldalról. Apukám helyben meghalt.  A mamám túl élte és korházba vitték. Én és a tesom bementünk hozzá. A mama elmondta mi lesz. Meg fog halni. Én nem hittem neki és végig azt üvöltöztem hogy gyülölöm és miért hazudik. Egy idő után meguntam és ki menetem és leültem egy padra és elaludtam. mikor felébredtem a tesom melletem ült és szörnyen sírt. Azt mondta ketten maradtunk hugi. Nem hittem és neki is ugyan azt levágtam mint anyának. De ő nem szólt semmit csak rám nézet és a kezembe adott egy dobozt. Anzt mondta anya azt mondta adja oda nekem. kinyitottam és ott volta amit kértem. Ott jöttem rá hogy mindennek vége. onnantól minden megváltozott.  a bátyám akkor volt 18 éves. feladta az ékletét értem. miutám ő nagykoru volt magához vett és ő lett a nevelőm. együtt maradtunk. Feláldozta az állmait értem. Nagyon szerettem és télleg ő is engem. Jól megvoltunk. A sulim mindne féle kedvezményben részesített nem kellet ebédet meg ilyesmit fizetnem. könnyiteni akartak az életükön. ez nagyon jó volt. A bátyámank is segített. A történtekről nem beszéltünk azt mondtuk hogy a múlthoz senkinek semmi köze. Senki nem tudta. Se az osztálytársaim a szomszédok se senki. Már kezdtek helyre állni a dolgok de én depreszios lettem és szomoru. A bátyámnak mindig jó képet vágtam mert nem akartam még nehezíteni a dolgát. minden barátomat elüldöztem. mindenkit elveszítettem szépen lassan. Aztán jött az a szörnyü nap. Haza mentem a suliból és sehol senki. gondoltam dolgozik gy nem agodtam. de reggel a rögzitőn egy üzi várt. Egy orvos vagy valami olyasmi volt. Azt mondta a bátyám bent van a korházban. elütötték miközben haza felé tartott. Azzonal oda mentem. Ő is ugyan ugy feküdt mint anyu. őa is azt mondta hogy most egyedül hagy de ne féljek gondoskodott arról hogy ne maradjak egyedül. Ekkor belépett egy nő a terembe. azt mondta a tesom hogy ő vigyáz rám és kerít nkeme egy családott és újra boldog leszek. És ne feledjem mindig van remény. És 31 órával késöbb meghalt. Ez 2hete volt. Azóta gyülölöm a világot az embereket az életett. a családmmal akarok lenni. nem tart vissza semmi. Megtettem amire vágytam. arany érmet nyertem uszásból. Megtanultam kvantuozni trapézon lengei. Nyitottam egy oldalt. Enyit akartam és vége. nem kértem sokat. sajnos a történet végét nem írhatom meg mert ma este fog eldölni a sorsom. Remélem a szerki majd befejezi helyettem. Bocsás meg hogy cserben hagylak.

A történet vége:

Túléltem mert leültem és végig gondoltam mindent. eszembe juttot hogy a bátyám eldobott mindent értem... 3hét híján házas emberlett volna, de nem lett mert lemondta miattam, mindent feladot én meg eldobom? Nem tettem meg, nem voltam rá képes! Végig azon dolgozott a korházban hogy nekem családott talájon és én erre... nem bírtam . most élek és probálok kimászni a gödör ajárol és már van segítségm is...

By: Ginevier