Lestat a legfiatalabb gyermeke Lioncourt márkinak, és márkinénak (Gabrielle). Õ volt a leglázadozóbb, és a legkalandvágyóbb.
Hogy tanulhasson a monostorban, már 12 évesen eldöntötte, belõle pap lesz. Azonban apja kivette az iskolából, és kidobta könyveit. Ez arra kényszerítette õt, hogy még jobban lázadjon, és elmeneküljön egy Olasz színtársulattal, ám hamar megtalálták, és visszavitték a családi kastélyba. Gabrielle nagyon szomorú volt, hogy Lestat elszökött. Nem a tény miatt, hanem azért, mert az nem avatta be õt terveibe. Gabrielle nem sokszor mutatta ki érzelmeit, de - lévén hogy Lestat volt a kedvence - ebben az esetben megtette.

Mikor meggyilkolt néhány hatalmas, és félelmetes farkast, megmutatta "vad" oldalát. Majdnem bele is halt ebben a kalandba, de gyõzelmet aratott, annak ellenére, hogy a farkasok létszámfölényben voltak. A jutalma a helyiektõl, egy vörös bársonykabát, és egy pár csizma volt.

Összebarátkozott egy tehetséges zenésszel, Nicolas-val, és Gabrielle bátorításával úgy döntöttek, hogy elszöknek Párizsba.

Hamar találtak munkát Renaud színházánál, ahol Lestat színészkedett, Nicki pedig hegedült.

Ahogy Lestat a színpadra lépett, észrevett a közönség soraiban egy kísérteties lényt, akinek idegesítõen fehér, és grimaszoló ábrázata volt. Minden éjjel - egy vámpír, akit Magnus-nak hívtak, titokban követte õt. 'A farkasölõ". Ezeket a szavakat ültette Lestat agyába.

1779-ben, Magnus elrabolta Lestatot, és elvitte a várába. Ugyanazon az éjjelen vért cserélt vele, és vámpírrá tette a megkérdezése nélkül.

Miután Lestat átváltozott, Magnus megmutatta neki a vár titkos kamráját, és a benne rejlõ kõszarkofágot, amelyben onnantól kezdve aludnia kellett, hogy megvédje magát a napsugaraktól. Magnus értékes vagyona is ott lapult, és azt is Lestat-ra hagyta. Miután röviden elmagyarázott minden tudnivalót a túléléshez, tüzet gyújtott, és táncolva beleugrott. Így nem csak azt kellett feldolgoznia, hogy vámpír lett, hanem azt is, hogy egyedül maradt, tanító nélkül.

Késõbb, a vár egyik pinceszobájában rátalált egy rakás tetemre. Mind, egytõl egyig rá hasonlítottak. Szõke hajuk, és kék szemük volt. Rájött, könnyen megeshetett volna, hogy õ is így végzi.

Hamar megtanulta a túléléshez szükséges dolgokat, és nagyon könnyen ölt embert. Imádott vámpír lenni.

Aztán késõbb úgy döntött, felkeresi Nicolas-t, akit sokkolt az átalakult Lestat látványa. Soha nem beszélte meg vele, hogy mivé változott át, és hogy miért nem maradhat Nicolas-val.

A pénzbõl, amit örökölt, megvette a színházat. Felbérelt egy ügyvédet, hogy az intézze a pénzügyeket. Jól megfizette, hogy ne kérdezzen semmit. Késõbb úgy döntött, Nicolas-nak az a legjobb, ha elszakad akkori környezetétõl, és ezért az egész színtársulatot Angliába küldte, ám a fiú nem tartott velük.

Gabrielle pedig, mikor érezte, hogy közeleg a halála idõpontja, Párizsba ment, hogy elköszönjön fiától. Lestat azonnal felkínálta a lehetõséget, amit elfogadott. Gabrielle erõsakaratú vámpírrá vált. Lestat ezután soha többé nem hívta "anyámnak" õt.

Az új vámpírduó ezután felfedezett egy elfajult vámpír szövetséget, akiknek vezetõje Armand volt. Ezek a vámpírok pont az ellentéteik voltak: õsiek, koszosok, és vadak. Párizs temetõje alatt éltek, és az árnyékban vadásztak. Lestat késõbb megtudta, hogy Magnus is ehhez a társulathoz tartozott, de kilépett, hogy a föld felszíne felett, az emberek között éljen. A társulatba tartozó vámpírok nagy része ellenezte, hogy Lestat és Gabrielle a halandók közt, halandók módjára élnek, és ezért ellenségüknek tekintették õket.
De a két vámpír kijátszotta Armand-t, és felbomlasztotta a bokrot.

Késõbb Armand beszámolt életének állomásairól, és mesélt alkotójáról, Marius-ról, illetve „Azokról, akiket õrizni kell”. Könyörgött a két vámpírnak, had tartson velük, de azok visszautasították.

A korábban elrabolt Nicolas-ra nagyon rossz hatást tett a föld alatti kripta, és a tény, hogy egy rakás, undorító vámpír tartotta fogságban. Kiszabadulása után mind fizikailag, mind lelkileg megtört. Megkérte Lestatot, tegye õt vámpírrá. Lestat, mivel azt remélte, hogy ezzel majd ismét közel kerülnek egymáshoz régi barátjával, teljesítette a kérést. De Nicolas az õrület határára került, és egyáltalán nem olyan volt, mint régen. Kapcsolatuk tönkrement. Követelte Lestattól a színházat. Létre akarta hozni, a bokor megmaradt vámpírjaival, A Vámpír Színházat.
Armand pedig, Lestat és Gabrielle tanácsára, az újonnan alakult színház, és társulata vezetõje lett.

Az egyre rosszabb állapotba kerülõ Nicolas késõbb a tûzbe veti magát.

Lestat és Gabrielle pedig bejárta a világot. Azonban kettejük kapcsolata is kezdett szétesni, lévén, hogy Gabrielle magányos típus, Lestat viszont társaságkedvelõ. Gabrielle egyre többet maradozott ki, egyre több idõt töltött távol fiától. Nicolas halála után pedig az Afrikai dzsungelbe távozott, fia nélkül.

Lestat közben új szenvedélyének hódolt. Meg akarta találni Marius-t. Mindenütt üzenetet hagyott neki. Egy idõ után azonban belefáradt, hogy válasz nélkül maradtak kérdései, és keresése kudarcba fulladt. Kimerülve, alászállt a földnek, és mély álomba szenderült.

Maga Marius hozta ki onnan, és vitte el rejtekhelyére. Megmutatta neki Azokat, akiket õrizni kell. Elõször sokkolta õt a két õs öreg látványa, mert azt hitte, hogy csak szobrok.

Lestat iszonyatosan élvezte Marius társaságát, de kíváncsi is volt Akasára, és Enkilre. Így egyszer egyedül ment be hozzájuk. Hegedûzenéjével (a Nicolas-tól megörökölt Stradivari-n játszott), felébresztette a királynõt, aki ezért vérével jutalmazta meg. De eközben a király is felébredt, és szétválasztotta õket. Ekkor jött rá Lestat, hogy Enkil, akarata ellenére tartja maga mellett a királynõt. Marius, Lestat segítségére sietett. A király, és a királynõ ismét mély álomba szenderült. Lestat azonban nem maradhatott ezután Marius-szal, aki megígértette vele, hogy soha senkinek nem beszél Azokról, akiket õrizni kell.

Lestat ismét egyedül maradt. New Orleans-ba ment az idõközben teljesen vak apjához. (Családja többi tagját a francia forradalomban legyilkolták). Nem volt más választása, vigyázott rá. De nem szerette.
Nem sokkal késõbb rátalált Louis-ra, egy gyönyörû ültetvényesre.
Azonnal beleszeretett, és felajánlotta neki a „Sötét ajándékot”. De persze nem csak ez volt az ok. Kellett neki egy titkos búvóhely, és persze szolgák, akik nappal is vigyáznak apja épségére.
1791-tõl 1794-ig a Point du Lac birtokon éltek. De apja haldoklott. Megkérte Louis-t, hogy ölje meg helyette, mert õ képtelen volt rá. Az megtette.
A birtokon egyre többen gyanítottak valamit kettejükkel kapcsolatban, és õket hozták kapcsolatba a rengeteg titokzatos halálesettel. Menekülniük kellett.

Lestat szenvedett attól, hogy Louis képtelen volt embert ölni. Együtt kellett élnie Louis lelki ismeretfurdalásával, és bûnbánásával. Nem tudta megérteni, mért nem tud belemerülni vámpírénjébe.

Lestat mostmár tapasztalt gyilkos volt, vérében volt az ölés. Szerette. Ez viszont ellentétet szült közéjük. Louis inkább az állatok vérén élt, mint hogy embert kelljen ölnie. De nem csak ez volt a baj. Louis el akarta hagyni õt. Gyûlölte, amiért az sosem mondott el semmi múltjáról. Kétségek közt hagyta.
Aztán egy gyenge pillanatában engedett vámpírénjének. Lestat nagy örömére.. vagy kárörömére.. Louis hosszú idõ múltán embervért ivott, egy 5 éves kislányból. De hamar ráeszmélt hogy mit csinál, és eldobta magától a gyermeket, aki a halálán volt.
Lestat kezébe volt az ütõkártya. Vámpírt csinált Claudiából, és ezzel vette rá Louis-t, maradjon mellette. Lestat, és Louis olyan volt Claudia számára, mint apa, és anya. Lestat vadászni tanította, Louis pedig az értékekre. Claudia valahol közöttük volt. Szerette, és élvezte a gyilkolást. De gyûlölte Lestat-ot, amiért õt is kétségek közt hagyta, és gyûlölte, amiért Louis szenvedett. 65 évig látszólagos boldogságban éltek, de lassan-lassan elõjöttek Claudia érzelmei is. Az 5 éves testben egy 70 éves nõ bölcsessége, és élettapasztalata lakozott. Dühös volt, külseje miatt. Egyre jobban gyûlölte Lestat-ot, és végül kitervelte szökésüket. Meg akart ölni Lestat-ot.
Lestat is megérezte ezt az ellentétet, és elege lett a két vámpír örökös szenvedésébõl. Új társat keresett magának, egy fiatal férfi személyében. Egyre többet járt oda. Egyik ilyen alkalommal, mikor hazatért, Claudia ajándékkal várta: két fiatal, bortól részeg fiút adott neki. Lestat ivott belõlük, de hamar rájött, hogy Claudia kijátszotta, és a fiúk halottak voltak. Megmérgezte õket ópiummal, és abszinttel. Lestat elsápadt, és Louis segítségéért könyörgött. Claudia azonban egy hatalmasat vágott belé, és ömlött belõle a vér. Lassan teljesen kiürült, teste csontvázzá aszott. Claudia és Louis a közeli mocsárba dobták a tetemet.

Lestat nem halt meg. Iszonyatosan gyenge, és beteg volt, de sikerült visszajutni a New Orleans-i lakásukba, és még ott találta a két vámpírt. Dühös volt, és bosszúra éhes. Louis harcolt vele, és sikerült felülkerekednie rajta, majd otthagyta a házat elemésztõ tûzben.

Lestat, valószínûleg Akasa vérének köszönhetõen, a második támadást is túlélte. Letörve, és gyengén leásta magát a földbe, és ismét mély álomba szenderült, hogy sebei begyógyuljanak.

Legközelebb a vámpírok színházában látta viszont Louis-t, ahol elmondta Santiago-nak mit tett vele Claudia. Alkut kötött velük, de Santiago nem állta a szavát. Elfogták Claudiát, Madeleine-t, és Louis-t, és miközben utóbbit élve eltemették, a két nõt bezárták egy felül nyitott szobába, és hagyták õket élve elégni.
Lestat Louis nélkül, iszonyatosan szenvedve tért vissza New Orleans-ba.
1929-ben ismét a felszínre jött, de még mindig gyenge volt. Louis-val való találkozása után ismét leszállt a mélybe, hogy begyógyuljanak a sebei.

A rock zene ébresztett fel, a 80-as években. Az „Elszabadult Lucifer” („Satan’s Night Out”) zenéje hozta õt ismét a felszínre. Felkereste a bandát, és felajánlotta neki, hogy a frontemberük lesz, és cserébe híressé teszi õket. Aztán közölte velük a nevét. És meglepõdött, mikor azok ismerték azt. Ekkor került elõször a kezébe Louis és Daniel „Interjú a vámpírral” címû könyve. Elolvasta, és mérges lett Louis-ra, amiért az olyan szadistának állította be.
Ezért úgy döntött, megírja élettörténetét, és beleír mindent, amit tud. Még „Azokat, akiket õrizni kell”, õket is beleírja.
Természetesen könyvét vitték, mint a cukrot.
Klipeket forgatott, és élvezte a tényt, hogy vámpírként élt a rivaldafényben, a halandók, pedig csak egy ügyes trükknek vélték az egészet. Tudta, hogy ezzel sok vámpírt felidegesített, de imádta a sztárság minden egyes pillanatát.

A banda, új nevükön Lestat, a vámpír, egy albumot, és egy koncertet élt meg. De ez épp elég volt. Lestat nagyon örült, amikor Louis, és Gabrielle is megjelent a koncertjén. Bár azok inkább aggódtak érte. Lestat mindig is szeretett bajt keverni, most is élvezte a helyzetet.

Az éjszaka sikeres volt, annak ellenére, hogy több ezer vámpír érkezett Lestat elpusztítására, de mindannyian, egy felsõbb, és láthatatlan erõnek köszönhetõen halálra égtek...

Ahogy Lestat a napi alvásra készült, és épp elmerült az álmokban, még napfelkelte elõtt pár pillanattal egy kéz rántotta ki õt a föld alól. Még így, delíriumos állapotban is tudta, Akasa az. Akasa a felhõk közt szárnyalt vele a nap elõl.

Lestat rockzenéje, és sokatmondó szövege ébresztette ismét fel.

Akasa volt a láthatatlan erõ, mely végigsöpörve a világon megölte az össze vámpírt, kivéve azokat, akiket Lestat szeretett. Nagy terve volt az õ „királyfijával”, és a megmaradt „angyalaival”. De Lestat-nak nem tetszett a világuralomra törés ötlete, és a rengeteg értelmetlen gyilkolás. Megkérte Akasát, álljon le a férfiak legyilkolásával. Az ugyanis úgy vélte, hogy ha megöli a férfi lakosság 95%-át, ismét világbéke lehet.
Lestat ismét ihatott Akasa vérébõl, és egyre erõsebb lett tõle. Sóvárgott a vére után, de iszonyodott is a nõ tervei hallatán.

Amikor megérkeztek Maharet rejtekhelyére, Akasa dühbe gurult, mert „angyalai” sem voltak elragadtatva a terve hallatán. Itt ölte meg Mekare, aki így a kárhozottak új királynõje lett. Lestatnak pedig, lévén, hogy szerette Akasát, összetört a szíve.

Kalandjai folytatódtak, amikor testet cserélt Raglan James-szel. Így ismét esélyt kapott arra, hogy halandóként éljen. 200 év után ismét láthatta a napfelkeltét, ehetett, szeretkezhetett. Élvezte a lehetõséget, de gyûlölte, hogy a halandósággal együtt jár a gyengeség is. Eredetileg 3 napig tartott volna a testcsere, de Raglan meglépett a testével.

Lestat, mikor rájött, hogy átverték, teljesen elkeseredett. A hideg miatt megfázott, és lázas lett. Késõbb az utcán összeesett. Az összegyûlt emberek gyorsan mentõt hívtak, és így kezdõdött meg Lestat harca a halállal, amelyben egy Gretchen nevû halandó nõ, egy nõvér sietett a segítségére. Ápolta õt, vigyázott rá, és vele maradt még éjszaka is. Sõt, mikor már nincs elég hely a kórházban, és az orvosok amúgy is lemondtak Lestatról, hazavitte magához, és ott ápolta õt. Pár nap alatt rendbe jött, de közben lázálmok gyötörték, és Claudiáról hallucinált. Gretchen és a halandó testben lévõ Lestat sokat beszélgettek Istenrõl, és a Sátánról. Lestat beleszeretett a nõvérbe, és elmesélt neki mindent. A fiatalkorát, a vámpírrá válását, hogy hogyan került ebbe a testbe, és hogy mennyire szeretné visszakapni a saját testét. Gretchen hitt neki, de nem szívbõl. Azt hitte, hogy a férfi csak kitalálja ezeket, nem tud igazán hinni neki. Ennek ellenére nem kezelte õrültként. Segített neki.

Miután felépült, elrepült New Orleans-ba, és Louis segítségét kérte, aki elõször nem hiszi el, hogy õ Lestat.
Ekkor láthatta elõször, hogy Louis-nak, aki tényleg nem egy erõs vámpír, mekkora hatalma van egy halandó felett. Könyörgött neki, tegye õt ebben a testben vámpírrá, de az iszonyodott a procedúrától, és nemet mondott. Emellett képtelen volt elhinni, hogy Lestat tényleg nem örül a lehetõségnek, hogy ismét halandó lehet.

Lestatnak végül David Talbot segített. Közösen kitervelnek egy veszélyes, és egyszeri tervet. Mindketten tudták, ha akkor és ott nem sikerül visszaszerezniük a testet, az örökre elveszett Lestat számára.
Szerencsére, vagyis természetesen minden jól ment. Lestatnak sikerült végrehajtania a testcserét. Azonban mindezt napkelte elõtt kellett végrehajtania, tehát egybõl utána el kellett mennie az elõre megjelölt búvóhelyre, ahol a nap elõl elrejtõzhetett, ezzel magára hagyva David-et a veszélyes Raglan-nal.

Másnap éjszaka Lestat, ismét a régi testben felkereste Gretchen-t, és elmondta neki, hogy amit mondott mind igaz volt, és õ Lestat, a régi testében. Azonban Gretchen nem bírta feldolgozni a tényt, és hisztérikusan elküldte õt. Késõbb pedig felvágta az ereit az oltár elõtt, amelyre mindenki azt hiszi, stigmatákat kapott. Lestat ezek után jobbnak látta békén hagyni a nõt.

Eközben Raglan egy csellel David 79 éves testébe szállt bele, ezzel David-et a fiatal, 24 éves testbe kényszerítette. Így Lestat, mikor épp a David testében lévõ Raglan-t készült vámpírrá tenni, mérgében, mikor rájött, hogy ki is volt a testben igazán, a falhoz vágta "Raglan"-t, aki halálos fejsérüléseket szerzett. Ennek következtében David már nem kaphatta vissza a régi testét, de esélyt kapott arra, hogy kalandos életet élhessen, egy 24 éves testben.

Lestat, a kis huncut, azonban nem tud ellenállni a kísértésnek, és Talbot akarata ellenére vámpírt csinál az immáron megfiatalodott David-bõl. :)= A férfi nem haragudott meg rá, mert rájött, hogy ezzel teljesen más színben láthatja a világot, mint eddig. Meg amúgy is, ki tudna haragudni Lestat-ra, igazán?!! Közben Lestat felújította a régi New Orleans-i házat, ahol annak idején Louis-val lakott, és megkérte Louis-t, illetve David-et, lakjanak vele ott.

Lestat legelsöprõbb kalandja levitte õt a pokolba, és vissza. Memnoch, a sátán, története elmesélése közben a Teremtés különbözõ státuszait mutatja meg neki. Beszél Istennel, találkozik az Angyalokkal, iszik Jézus vérébõl, "lemegy" a Pokolba, "felmegy" a Mennybe, és elhozza a jelenbe "Veronika Kendõjét".

Ez a tapasztalat rengeteg erejét elvette, és olyan sebeket ejtett rajta, amik egyhamar nem gyógyulnak be. (nem testi)
A Dora által ráhagyott templomban piheni ki a tapasztalatot, úgy fekszik ott, mintha kómában lenne. Egyszer ébred fel, mégpedig Sybelle zongorajátékának hatására.

Miután a Memnoch, a Sátán elterjedt a vámpírok körében, egyre többen jelentek meg New Orleans-ban, ami rettentõen zavaró volt az õsöreg vámpírok, és Lestat számára, ezért valóságos "tisztogatás" ment végbe. A semmirekellõ vámpírokat kiirtották a városból. Lestat, hasonlóan Akashához, telekinetikusan pusztította, "égette" el a betolakodókat. A város megtisztulása után az õsöregek szétszéledtek, Lestat pedig ismét mély "kómába" zuhant. Hol a Rue Royal-i saját ágyában, hol Dorától kapott templomában "pihent". Mindig nyitott szemmel, és szépen felöltözve, de a külvilágra süketen. Louis, és a többi vámpír folyamatosan õrizte álmát. Louis sokszor olvasott neki fel verseket. Lestat néha hozzászólt, és kérte, cserélje le a zenét erre vagy arra. [ Kedvencei: Beethoven, Brahms, Bach, Chopin, Verdi és Tchaikovsky. ]

Louis, Merrick-kel való kalandja közben is néma, és mozdulatlan maradt, még akkor is, amikor David elment hozzá, és elmesélte neki az egész históriát, és azt, hogy szerinte Louis az öngyilkosságra készül.

Azért nem hazudtolta meg magát, és mikor szükség volt rá, ott termett. :) Louis szénné égett testébe õ lehelt ismét életet, és ezzel megmentette a vámpírt, és új életet adott neki.

Lestat újra a régi önmaga, és bár bosszantotta, hogy a Talamasca fenyegetõ levelei miatt el kell hagyniuk New Orleans-t, azért örült, hogy együtt lehet David-del, Louis-val, és Merrick-kel.

Miután Quinn felkereste, és szinte azonnal beleszeretett a fiatal vámpírba, Merrick segítségével megszabadíotta a fiút Goblin szellemétõl. Új társra volt szüksége, és Quinn tökéletesnek bizonyult