Hol is kezdjem?...Talán az elején!...
Egy téli este volt amikor találkoztam a barátommal...elmentünk a
kocsmába...a kedvenc helyünkre...sokszor ott időztünk...leültünk
egymással szembe, akkor tudtam már, hogy valami nincs itt rendjén!
Hozott két sört és szépen kijelentette hogy már 2 hónapja csal
(nagyon kibuktam) !Nem hagytam ott...mert ott volt még pár barátom
akikkel inkább félrevonultam beszélgetni (amiből inkább sirás lett)
Ő is elbeszélgetett egy haverjával...de nem láttam volna a megbánást
az arcán...még szánalmat se ahogy a két könnyes szemembe nézett!
Semmit...
Nem akartam többet ránézni...már egyenesen a hányinger kerülgetett
attól a gondolattól hogy én ezt az embert imádom annyira!
Kiültem a kocsma elé...egyedül voltam...este és hideg volt...
sirdogáltam egy darabig aztán elindultam hazafelé!
Visszafordultam és láttam hogy kint beszél már a kocsma ajtóba a
barátjával és rám sem nézett egész végig...!
Hazamentem Zokogtam...hogy mért velem történt meg ilyen?
Aznap nem aludtam semmit...másnap
iskola...bementem...összevesztem a legjobb barátnőmmel...ugyanis
kiderült h vele csalt meg a barátom...(volt...barátom)
Egyre jobban ki voltam borulva...amikor elindultam hazafelé még egy
sráccal megáltam beszélgetni a Deszkás park mellett...amikor láttam
ahogy egy másik pajtáson átmegy egy kamion mert egyikük sem figyelt!
Akkor megált mindenkiben az ütő
mindenki iszonyatosan le volt döbbenve hogy úúúristen!
Én a sráccal akivel azelőtt pár percel még beszélgettünk és mosolyt is
csalt az arcomra a földön zokogtunk a halott fiu mellett...:(
Aznap sem aludtam
Egyszerűen nem tudtam! nem ment! amikor lecsuktam a szemem
előszor a kamionos kép...aztán pedig a volt barátom villant be...sírtam!
rengeteget sirtam! amikor belenéztem a tükörbe egy beesett szemű
igénytelen és keserű lányt láttam benne...holott sosem voltam ilyen...
Másnap szombat volt...apum ivott...anyummal összebalhéztak...nem
valami verekedős tipus de megütötte anyumat...sokat szoktak
veszekedni...de még sosem ütötte meg anyum...IDÁIG!
Aztán van egy másik exem...akivel aznap még összefutottam...ott volt
a akocsma előtt a barátnőjével aki nagyon utáll engem...igazából nem
értem hogy mi baja volt velem...nem értem...nem tettem neki semmi
rosszat!
Aztán kicsit ittas állapotba volt exem...nekem esett mert a barátnője
megkérte rá...vagy utasíotta(?) nemtudom...kissebb fajta
agyrázkódásom lett és betört az orrom...!
Az volt az utolsó csepp a pohárba...a kórház után nyomás
haza...kerestem egy kést és belevágtam az ereimbe...jó éles kés volt...
nem kellett sokat szenvedni vele hogy ömöljön belőle a vér...anyum ha
nem vett volna abba a pillanatba észre amikor elkezdett spriccelni és
ömleni a vér a kezemből már nem élnék...Rájöttem hogy van miért
élni...és arra is...hogy van kiért...az élet egyikünk számára sem
könnyű...de ha olyan gyávák leszünk...és önzők hogy a halálba
menekülünk az már szánalmas...
Másoknak okozunk a saját hülyeségünkel fájdalmat! nem...mégegyszer
meg sem fordul a fejemben ez a gondolat...kizárt...!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
