Szél meséje
"Ülök az ablakban magányosan,egy magam
körülöttem vidám gyerekek
számomra már nem is emberek
túl vidámak s vakok
nem veszik észre,magányos vagyok
egyedül ülök,egy magam
egy magas ablakban
hallgatom a szél mit beszél
valami titkot mesél
titkot,egy gothic lányról
kit nem értett meg senki
szomorú volt,magányos,csak búja volt neki
sokat sírt,s nem nevetett
békét keresett
magányos,szomorú,barátok nélküli élete,
úy érezte ez szörnyű végzete
hiába várt,csak rosszabb lett
senki sem értette meg,
nem gondolt már másra
csak a halálra
érezte így jobb lesz neki
nem hiányzik majd neki semmi,senki
ki ment hát a sínekre
életében egyszer boldog volt,nevetett,lefeküdt sietve
boldog volt hogy elmehet
itt hagyva minden rosszat,szemetet
jött a vonat,nem várt sokat
boldogan ment el,
nem sírt,nevetett,
itt hagyva minden szemetet
csak én hallottam a mesét,az ablakban ülve,
érzetem ha megteszem
jobb lesz a világ nélkülem
nevessetek csak önző gyerekek
örüljetek mert elmegyek
nem cikiztek,bántatok többet
ki mentem a sinekre
lefeküdtem sietve
boldog voltam hogy elmegyek
nem hallom többé ahogy a boldog gyerekek nevetnek
a szél már két titkot mesél
két gothic lányról beszél
kiknek sírjához most sem mennek
boldog,nevető gyerekek
bárcsak tudnák mit éreztek
magányosan,szomorúan éltek,
bár sosem vétkeztek"
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
